200 éve született, és ma is a szivünkhöz talál, él, és éltet a zenéje...
ráhangolódunk, nem is kell, ő fejezi ki a mi hangulatainkat , eleve, feloldja, elrendezi, dallamba, ritmusba oldva - elringat... megnyugtat a nyugtalanságunkban, nyugtalanit a nyugalmunkban ... mindenképp teljesebbé tesz... és hogy 200 éves lenne már? fiatalabb, üdébb ez a zene, mint mi! tiszta örökifjú...
a Duna tévé élő adásban közvetitette hangversenyét a Müpából, szünetben zenetudós Chopinről beszélt, igazán még közelebbre hozva, s közben bejátszottak különböző előadóktól Chopineket (láttam újra Kocsis Zoltán fiatal hosszú kezeit , hallgattam könnyed játékát, meg Ránkit is, mint annak idején, igen, itt , Makón, a Koronában, "élőben", és Bogányit, a koncert után - melynek szólistája egy új zongoraművész: Szilasi Alex.
Nekem most valahogy Bogányi játéka tűnt igazán chopinosnak....
Jó volt a koncert után a 3 ráadás számba menő Chopin darabot hallgatni az ő eredeti, izgalmasan finom előadásában
éljenek! Bogányi -és a többi zongoraművész- éltessék tovább Chopint....! (...és bennünket, akik hallgatjuk...)
jólesett ma az ebéd a Koronában... no nem feltétlenül az ebéd jóízei miatt, hanem a zene! ami nagyon diszkréten szólt körülöttem... egy finom, női hang, kicsit dzsesszes hangvétellel énekelt ismerős számokat... még a My fair ladyből is felfedeztem egyet, pedig azt férfihangra Higgins nyelvészprofesszoréra, írták, és Rex Harrison -nal hallottam még a filmben (először Bécsben anno)...de teljesen autentikus volt e nő hangra is...
amikor nehezen ugyan, de felálltam végre az asztaltól (marasztalt volna még a zene...), meg is kérdeztem a fizetőpincértől a kasszánál (aki amúgy is mindig annyira barátságos és szívélyes és mosolygósan kedves), hogy honnan ez a jó zenéjük, rádió vagy CD...? CD mondta - gondolhattam volna is, hiszen annyira egységes volt az összeállítás...hangulatilag is, zeneileg is, remek , mondom , s már mennék is, ő a pénzügyekkel van elfoglava, de utánam szól, hogy megmutatja a CD-t, amiről szól a zene, s hogy ki énekel (kicsit Norah Jones-osnak találtam, de nem: a sok CD legalján, ami szól,
Diana Krall neve áll és a fotón egy szőke nő. Diana Krall... A név nem ismerős (mert rossz a a névmemóriám), de az arc nagyon - és úgy rémlik, ez ugyanaz az énekesnő, aki egyszer már feltűnt nekem, egy koncertjét közvetítte a tévé, akkor zogorán kisérte az éneklését, és azt meg is jegyeztem róla,- hogy kanadai...
Nem kanadai? - kérdem a pincértól. Nem tudja... majd utánanézek én otthon, az internetről - mondom. Kiváncsi rá. Várja az keresésem eredményét. Nos, máris üzenem, hogy ő az! A kanadai "felfedezettem"...
Lányom épp most hivott mobilon, egyből elujságoltam neki, hogy Diana Krall zenéjére ebédeltem. Ő rögtön tudta , kiről van szó . A kanadai , jazzénekesnő, aki kiséri magát zongorán.. Ő is kedveli. (persze Norah Jones-t is...)
hazaérkezvén, bekapcsoltam a tévét, csak úgy, menetközben, pontosabban futkosás közben, de megállásra kényszeritve: ezt láttam, hallottam, Cserháti énekelt, Máté Péter kisérte zongorán, Cserhátinak gyanúsan csillogott a szeme, ragyogott a szőke haja, a hangja meg teljes fényében ragyogott, és (át)élt a szöveg is, (micsoda szöveg:... esztendők úgy repülnek el , mint a madár..., s közben elszökik a nyár, elköszön az ősz, elfordul a tél, tőlem...
... már elkezdődött a dal, mikor bekapcsoltam a tévét, valami retró műsor mehetett, nem hallottam elejétől, csak kb innen, mint ahogy ezen a videotöredéken is! Tessék megnézni, meghallgatni, megéri, igy töredékesen is... igy is TELJES EGÉSZ! (sors)
a hiányzó részeket meg esetleg kiegészithetjük egy kis elgondolkodással....de mit is beszélek én itt, teljesen feleslegesen?! úgyis elakada szavam , mihelyt megszólal a zene, meg benne az érzés. Ime: