A keresett kifejezés:

technika, óh...

nocsak 00:00:20 , s máris december van, pedig még novemberben akartam irni... azaz már tegnap...

 van egy angyalnaptár az asztalon (lyányomnak vettem, de ő itt hagyta , és amúgy se nagyon használta) én mostanában igen, és minden nap találok rajta valami biztató mondatot (kicsit giccses rajzok alatt) , ma illetve már(!) tegnap pont ezt:

"Hadd emlékeztessünk, hogy az órák csak gépek. Egy élőlénynek pedig őrültség mechanikus szerkezetekkel versenybe szállnia"

Milyen találóan igaz ez... és épp ma (azaz tegnap) , hiszen épp azért futottam ki az időből, mert csettelés közben akadozott a net, lyányomnál Újvidéken... így  szinte félbemaradt a beszégetésünk, aztán felhivott a mobilon, hogy ezt pótoljuk (pedig az onnan elég drága), és ráadásul a mobil is csattogott...

aztán eszembejutott, hogy azelőtt való nap meg egyáltalán nem volt itthon a számítógépem, mert egyszerűen rákerült valaki ostoba linkjéről, a facebookon, egy ijesztő álviruskereső program, ami blokkolta az internetes oldalakat - úgy kellett leszedetnem...

egy napig számítógép(es kommunikáció) nélkül... (se email, se msn, se skype...) !

még jó , hogy a mobil működött (akkor nem is csattogott) - és az sms nem is olyan drága...

de elgondolkodtató, hogy mennyire függünk ezektől a technikai eszközöktől, s miközben annyit adnak, vajon mimindent vesznek el tőlünk, belőlünk...  emberekből, emberi mivoltunkból...

merthogy "sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb..."

 ...............

...néha elémbukkan egy -egy kézzelírt , terjedelmes, kényelmes, tartalmas,mély, elemző levél...

napokig jött...

lestem a biciklin közlekedő postást, aki hozta...

most ideges vagyok, ha egy mondatomra a cseten nem jön rögtön válasz...

meg se fogalmazom épkézlában  a gondolataimat, még a betűket is felcserélem a gyors gépelés miatt

és az érzések?  jobban belefértek és jobban megfogalmazódtak a kézzel írott sorokba, azok is...

már az irógépelés is kicsit hivatalossá, merevvé tette a mondatokat...

de lassanként már nem is mondatok a mondatok (?)

.................

...pedig a szophoklési idézet is teljességében azt tartalmazza: "Ha tud valamit valaki, / Mesteri bölcset, újszerűt, / Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele" 

nem az eszközökben a hiba, (ki tette a gépre azt a támadó-romboló programot? (nem egy másik gép!) (és ki is találta fel...?)

és miért ne tudnánk módjával használni a gépet ,  csak "jóra", és "nem gépiesen" is...

az égre írt...

könyvbemutatóra mentem a PIM-be, élő íróval való találkozásra

de úgy jött ki a lépés, hogy előbb, s mikor rájöttem, hogy a kezdő 6-ig még akár egy órám is van, már tudatosan igyekeztem, hogy megnézzem az aktuális kiállitást, Kazinczy-t nevezte meg lányom a mobilba, de mire odaértem a PIM-hez , kiderült, hogy még a Radnóti kiállítás is nyitva van (január5-ig...), s nem is értem , hogy maradt ki... (az akadéméiait, aminek korlátozottabb volt a nyitvatartása, láttam..., meg persze a szegedit is aTIK-ben, de a PIM kimaradt...)

most pótoltam... (Radnóti fogadott "rokonáét": Kazinczyt, majd máskor...)

a  magasra tett kilincset szinte csak pipiskedve érem el

és valóban, bent is pipiskedni kell,

olyan "magas" itt minden...

de ugyanakkor olyan élet (és halál)közeli...

8 függőlegesen felfüggesztett üveglap,

mindkét oldalán dokumentumok:,

kéziratok, levelek,

szinte minden a költészetről ,

fontosságáról szól

a kiállitás cime is: "... az égre írj, ha minden összetört")

s  fotók, fotók, fotók

az egyik sarokban képernyőn vetítődnek kinagyítva is fotók

és - igen- azt hiszem ezt láttam:

(bár ott mintha még napsütésesebb lett volna a kép,

és mintha még inkább feltartotta volna a fejét rajta a Nap felé...)

amikor egyszerre csak összefacsarodott a szivem:

annyira  életteli volt ennek a fiatalembernek a látványa...

és annyira szívfacsaritó, és ugyanakkor abszurd, 

hogy ennek az élni szerető és tudó embertől egyszerűen(?)

elvették, elvehették!

az életét....

Aztán a terem másik sarkában egy színes tévéfilm vetitésére lehettem figyelmes, egy nő ült pár méterrel  a képernyő előtt, fejhallgatóval a fején

verseket mondtak Radnótitól

és a bori tájat mutatták

túlélő emlékezőkkel

egykori bajtársakkal

Radnóti már csak "bújdokolt  a tájban" , már...  "csak"a verseivel volt (van!) jelen...

hiszen felirta az égre....

a lényegi hiány

A szilárd(nak hitt) anyag nagy része üres tér, azaz az atomokban is a legnagyobb rész (a látszólag) üres tér, a viszonylag megfogható, mérhető "részecskék" csak elenyésző részei, olyan távolságokra egymástól, mint a csillagok az égen...

agyunk kapacitásának csak elenyésző részét, egy-két legfeljebb 10 %-át használjuk,

potenciális tudatosságunknak csak egy parányi hányadát éljük

a DNS titkait egyre jobban felfedezve a 4 elemen túl van az igazi- és a mikrobiológusok számára megfejthetetlen  titok... ( az élet titka)

a lényeg a hiányokban van

az igazi mondandó mindig ott, amit nem mondunk ki, amit nem tudhatunk kimondani

(még...?)

a téma a (budapesti) utcán hever(t)

alig három napot voltam fent Pesten (és Budán), számítógép és így blogírási lehetőség nélkül, viszont lépten nyomon blogtémába botlottam, sajnos sokszor a szó szoros értelmében is...

legalább kétszer-háromszor annyi bejegyzést irhattam volna, mint szoktam legalább napi 2-3 "lineát"...

fejbe meg jegyzetfüzetbe meg is irtam párat, de valamennyi (szinte valamennyi) idegesitő, nyugtalanitó, zaklató volt...

én magam is elég "ideges" "nyugtalan" és "zaklatott"..., lehetett ennek a fővároson kivül más oka is, de tény, hogy ez a zaklatott város mindent, ami negativ fel tud erősíteni...

s már a vonatba ülve, hazafelé nyugodtabb lettem...

itt meg, itthon, Makón, a kisvárosi tespedtségben, koradélutáni napsütésben olvasgatva a Korona-i ebéd után a Makovecz féle széles fapadon... maga a harmónia és nyugalom...

persze erről viszont nincs sok irni való

viszont jó...

44 év visszájáról

régi fekete-fehér filmet vágnak be a délutáni beszélgetős tévéműsorban

ott van az évszám is: 1966 (akkor fejeztem be az egyetemet, 23 évesen)

a képernyőn egy férfi és egy nő, vagy inkább egy fiú és egy lány; a fiút a fiatal Bujtor István játssza, valószerűtlenül vékony, "intellektuális" arccal, udvarol -olyan szolidan és olyan finoman, ahogy ezt csak 66-ban tehették a fiúk-, a lánynak, aki  ugyancsak 60-as évekbeli szende szemérmességgel és titokzatossággal fogadja, olyan a frizurája amilyet én is viseltem kb, (sötét, kicsit hullámos rövid hajhoz), és többet árul el a néma arckifejezésével, mint amennyit szavakkal mond...

megint csak azt kell látnom, hogy mennyire korunk szülöttei vagyunk, szinte elhanyagolható már a vertikálisan köztünk levő akkori különbség... mindenesetre az az akkori lány a 66-os  filmben jobban hasonlit az én 66-os fotóimon látható lányra, mint a mostaniakra, és persze annál is jobban, mint ahogy ugyanaz a szinésznő - a músor vendégeként- nézi most vissza fiatal önmagát a képernyőn, azt mondja, nem is mindig szokta felismerni, hogy ő az... (nemrég a lakása tévéjén , csak egy fürdőruhára csodálkozott rá, hogy jé, neki is ugyanolyan fürdőruhája volt, s csak később fedezte fel, hogy a lány is őmaga volt!) (mondjuk, ami az önfelismerést illeti, én a mostani fotóimat vagy a tükörképemet  látva nem tudom beazonositani magam önmagammal! talán mert ritkán nézek tükörbe, s más belső kép él magamról, mint amivé lettem külsőleg... ráncok , őszhaj... annyira idegenek tőlem... A szinésznő egykor sötétbarna haja szőkére festett, a ráncai valószinűleg kikezeltek valami módon, mert nemigen vannak, de a mosolya ugyanolyan (bár a filmben nem túl sokat mosolygott - azt hiszem 66-ban nem a mosoly volt az alaparckifejezésünk...) Most is játszik, méghozzá Mrozek Tangojában. A nagymamát, persze. (S remekül) De a bejátszott részben megint el kell gondolkodnom, az idő múlásán és átértékelő képességén... Mrozek a Tangóját '64-ben irta, '66-ban volt a bemutatója, amiben ugyancsak játszott a színésző...Én '66-ban irtam egy szakdolgozatot az abszurd drámákból, (A Tangóból is) akkor még nagyon friss volt ez a téma, új a műfaj... és - bár azt mondja a színésznő, és igaza is van, hogy épp olyan aktuális a darab, mint 44 éve volt, mégis -, nekem az tűnik fel a bejátszott részt nézve, (amkor is a nagymama elhatározza, hogy ő most meg fog halni, és fel is ravatalozza mintegy magát, hozzátartozói rosszallására, akikről fogalma sincs , hogy kik is ők..., mint ahogy valószinűk nekik se önmagukról...) hogy az abszurd drámában ami annyira abszurdnak tűnhetett a keletkezésekor, a 60-as években, ma már annyira nem is abszurd... (avagy az életünk annyira abszurd lett, hogy nem tűnik különösképpen abszurdnak, amit az abszurdnak mondott dráma  színpadán  látunk...) 

hát így van ez; érdekes dolgokat lehet észlelni, ha az ember  vissza tekint, ha vissza tud tekinteni pár évtizedet  - nagy kegy ez..!

legyünk hát hálásak (akár a ráncainkért, és az őszre silányult hajunkért is, ha ez a velejárója)

(krémet azért mindenesetre vettem tegnap :) de hajfestéket nem fogok használni...:)

úton

egy(-két)  nap itt(hon)tartózkodás után lányom tovább utazott; Szegedre majd Pestre - ahova felkísértem... , de ma én már itthon, Makón újra, ő viszont férjével Szerbiába utazik vissza..., ( most viszont  úgy néz ki- csak kb 2 hétre... )

megint fotóztam (úgy látszik,nekem muszáj rögziteni és örökíteni a gyorsan múló időt):

  a makói új buszmegállóban (ahol már rendesen le is lehet ülni, - és olvasni a novemberi Tiszatájat, amiben saját publikáció is van (Finn női költők verskötetéről) - mig jön a szegedi busz

 a buszban Makó és Szeged közt, oldalfényben

ez már szegedi villamos, a Centrum előtt, az Egyetem felé döcögve

ez már az egyetem: a bölcsészkar folyosója - a végében a Juhász Gyula szobor mögötti ajtó, egykori hírneves és kedves professzorom : Szauder József szobája volt, mutatom lányomnak, - régesrég nyitottam ki konzultáció miatt, és olyan rég jósolta meg, hogy a "tehetségem" ellenére miért nem foogk kellőképpen érvényesülni, hogy el is szoktam felejteni azt a 3 okot, (visszahúzó, rossz tulajdonságot) amit megnevezett... "félszegség, ingerlékenység,... lustaság"(?) - ez utóbbit lyányom biztos nem örökölte!

míg lyányom az egyetemen , én bóklászok a városban (Somogyi könyvtárba könyvvisszavitel után) , a Kárász utcára kiérve, milyen szerencsém van! HALLELUJA hallom a kedvenc Leonard Cohen dalomat... ezektől a kedves  fiataloktól..

ez az egyetem kövezete, miközben várok lyányomra lent, a fényképezőgépem keresőjében épp ez a geometrikus, "kép" látszik - exponálom hát...

.

a TIKbe is vissza kell vinni könyveket... 

PHD-s társakkal még pár szó megbeszélés (a büffében)

Intercityn - Pest felé (előtérben a SZEGEDI EGYETEM, benne is -már vagy 6 éve- sajátok (pl. a szokásos tárca  ) (ez az új tárca meg épp ma került fel online, és épp Makón, Makóról is iródott:)

itt már a HÉVen , Budán, férjjel...

képriportféle

"Egy hónap falun" - jó kis Turgenyev színdarab! (Láttam is, Moszkvában, annakidején...)

Lányom tegnap egy napot töltött szülővárosában - vagy egy hónap eltelte után

közben tudtam 3 képet késziteni róla* :

 ebéd a hagyományos "tejivóban"...

 telefonálás DMreklámok előtt menetközben...

  találkozás régi, kedves ismerőssel...

.......................

* ...nemigen szereti, ha fotózom, pláne ha blogba is rakom...

  meg aztán kiszámíthatatlanok a képek sorsa

 (Épp tegnap felfedeztük egy (blogból vett) fotóját egy klippben!)

hm...

micsoda világ lett itt körülöttünk?!

"miért hagytuk,hogy így legyen"!

újra itthon...

lányom(ék) újra itthon! HAZAjöttek, mármint Budapestre

kilóméterekben most sincs sokkal közelebb, mint mikor Újvidéken...

de ez azért mégis más érzés...

hivhatom a mobiltelefonon is

és ha ő hiv, máris látom a portréját a telefonon

sőt holnap már személyesen is láthatom, itt Makón...

kár, hogy pár nap múlva visszamennek

de Mikulás körúl újra hazajönnek!

s januárban úgy, hogy már nem is mennek vissza!!!

.........

nem is tudom, miért , hogy jutott eszembe a napokban, hogy hogy is birták ki az anyák , mikor a fiaikat elvitték katonáknak, háborúkba?!..

meg emlékszem, arra is, hogy mikor lányom született, milyen megkönnyebbülés volt (előre) , hogy legalább nem hivhatják be katonának. (mert akkor még nem volt eltörölve a kötelező katonáskodás...)

"megyünk az őszbe"

Még mindig ősz, 

"megyünk az őszbe," sőt a télbe lassan

De nem egyöntetűen

Az ablakom előtt már teljesen lombját vesztette az aranyfám, a többi is rohamosan kopaszodik

de a város más részein még lehet találni levéldúsabb ágakat...

A Nap is hol erős fénnyel sugárzik, hol meg teljesen eltűnik, sűrű felhőkbe búrkolózva,

de tegnap a délelőtti komorabb ború és szélfúvás után (ami azért még korántsem volt azonos az "itt a zimankó"- val, amivel rámijesztett az ajtómból kilépve szembeszomszédom - délutánra ki is sütött a nap és kedvem szottyant egy bicikliútra , messzebbre, a Tescoba , ami felé igazi bicikliút vezet, bármely évszakban kies tájjal...

errefelé igazi  az ősz , megyek , bele

megyek az őszbe: