|
utóiratok
2008. aug. 29.
találkozásokhát... már lányom is érettségi találkozóra jár... igaz, az elsőre, 5 évesre, ami a tablójukon szerepel
én nem tudtam elmenni az 5 évesemre, de azóta rengetegre igen - mert mi nem csak 5 évenként találkozunk, igaz, mostanában ki-kihagytam egyet egyet, mert nem a giminkbe szervezték, sőt, nem is a városba... az 5 évesen azért nem voltam ott, mert még csak az országban sem tartózkodtam. (de szeptemberben már ugyanabban a gimnáziumban voltam tanárként, mint ahol érettségiztem 5 éve) A mi tablónk a valóságban már nincs is meg. Pedig még mikor visszakerültem tanítani, megvolt, csak aztán az átlalakítások során lekerült a pincébe, s ott viz érte, és... elenyészett. Még jó, hogy kis változatban megvan. Majd elküldöm az iskolánk honlapjára is, mert gyűjtik a hiányzókat:
Anyukám 26-os tablója -szerencsére - megmaradt. (Itt lányom nézegette még gimistaként, a gimi folyosóján):
ez is egyfajta "találkozás" - ami a valóságan nem jöhetett volna létre - egyidőben..... nagymama-lánya-unokája...
3 generáció egyszerre 18 évesen...
vajon lehettek volna-e
"barátnők"? vagy...? ez egy abszurd kérdés volt, nincs rá válasz. A valós szinkron találkozásokhoz hely és idő találkozása kell. A hely: alma materünk azonossága megvan, de az idő "elcsúszott" ; 35-42-éves "eltolódásaink "vannak egymástól, s ez így szép; ez a linearitás a hagyományok átadása, a továbbvivés. Mikor lányom 4 éves volt, én 45, nagyanyja 80. Lányom még óvódás, néha bevittem a gimibe, ahol én még tanítottam, anyukámnak meg a 60. éves találkozója elmaradt, mert már alig lett volna kinek megszervezni... de lehet , hogy van egy olyan dimenzió , ahol nem számít az idő..., ahol felborítható a szigorú időrend lám itt is, a fenti tablóképeken...
itt meg az 5 évnyi változás, fotókon: lányom osztályának csoportképe a gimi aulájában:
és most az étteremben, a találkozón:
pantha rei Címkékemlekezes , kapcsolatok , lanyomKomment
|