a hiányzó kép

rmegmaradt még egy kép nagyon élesen, kitörölhetetlenül:

állunk az étterem kapuja előtt, 9-kor,  a szombat kimenetele után, menyasszony-vőlegény és én a rabbira várva, ekkorra ígérte, hogy eljön, áldást (kiddust) mondani

de nem jön

a kép, amit levettem volna még magamban biztos, ha lett volna: a rabbi áldásadása, de nem volt! csak egy üres kocka van itt - csalódottsággal, megbántottsággal, hiánnyal teli

eszembe jut, hogy anyukám milyen gyakran emlegette az ő apukáját (az én - sose ismert - legendás emlékű, zsinagóga- és iskolaalapító jóságos, "igazember" ("lamed vov") - nagyapámat - s hogy minden péntek este megáldotta gyermekeit..., s hogy milyen sokat jelentett ez nekik

nagyapa és nagymama: Lőwinger Miksa és Bárány Mariska esküvője a ma is gyönyörű szegedi új  zsinagógában volt, a zsinagóga alapításának évében, 1903. június 21-én,

(s ugyanakkor dédszüleim Lőwinger Salamon és Rosenfeld Jozefa aranylakodalma. Dédapám is előljáró volt, s nagyban járult hozzá az új szegedi zsinagóga alapításához,  mint pár évvel később  nagyapa a makóiéhoz. Amit viszont '65-ben lebontottak. )

S lányomnak, az ük- ill. dédunokának - már egy rabbi-i áldás se juthatott?! *

az áldásadás csak az apák és a rabbik jussa?

hát én most idemásolok, utólag - anyai szívem parancsára, - néhány zsidó áldást,  kicsit betölteni e hiányt:

Drága lányom! Tikva :

«Tegyen Isten olyanná, mint Sárát, Rebekát, Ráchelt és Leát...» «Egész életed így teljék békében! Üdv neked, üdv a családodnak, üdv mindennek, ami a tied!» «Áldjon meg téged az Örökkévaló és óvjon meg. Sugároztassa az Örökkévaló arcát tefeléd és kegyelmezzen neked. Az Örökkévaló fordítsa feléd arcát és szerezzen neked békességet!» *

...és az étkezés után szokásos 7 áldás  ("sevá brachot") közül a 6. és 7.:

"SZÁMÉÁCH TÖSZÁMÁCH RÉIM HOÁHÚVIM, KÖSZÁMÉCHÁCHÓ JÖCIRCHÓ BÖGÁN-ÉDEN MIKEDEM. BÓRUCH ÁTÓ ÁDAJNOJ, MÖSZÁMÉÁCH CHÓSZON VÖCHÁLÓ.
(= Örvendve vigadjanak a kedves barátok, ahogy teremtményeid örvendtek hajdan az Éden kertjében. Áldott légy Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt és menyasszonyát.)  

BÓRUCH ÁTÓ ÁDAJNOJ ELAJHÉNU MELECH HOAJLOM, ÁSER BÓRÓ SZÓSZAJN VÖSZIMCHÓ, CHÓSZON VÖCHÁLÓ, GILÓ RINÓ DÍCÓ VÖCHEDVÓ, AHAVÓ VÖACHAVÓ VÖSÓLAJM VÖRÉUSZ, MÖHÉRÓ ÁDAJNOJ ELAJHÉNU JISÓMÁ BÖÓRÉ JÖHÚDÓ UVCHUCAJSZ JÖRUSOLÁJIM KAJL SZÓSZAJN VÖKAJL SZIMCHÓ, KAJL CHÓSZON VÖKAJL KÁLÓ, KAJL MICHÁLAJSZ CHÁSZÓNIM MÉCHUPÓSZOM UNÖÓRIM MIMISTÉ NÖGINÓSZOM. BÓRUCH ÁTÓ ÁDAJNOJ, MÖSZÁMÉÁCH CHÓSZON IM-HÁKÁLÓ.
(= Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki örömet és vidámságot, vőlegényt és menyasszonyt teremtett, vidám dalt, ujjongást, táncot és jókedvet, szerelmet és szeretetet, békét és barátságot, mielőbb hallatsszon, Örökkévaló Istenünk, Juda városaiban és Jeruzsálem utcáin öröm és vidámság hangja, vőlegény és menyasszony hangja, vőlegényeknek menyegzői sátrukból felhangzó ujjongó hangja, lakomájukon mulatozó ifjak hangja. Áldott légy Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt menyasszonyával.)"

Ámén.

Isten egy! (Még szerencse.) És immanensen, potentiálisan, jó esetben bennünk is ott van, az emberi lélekben! És "áldott"...! És áldja - a méltókat...

... az esküvő, s utána az ünnepi vacsora is ilyen "jó eset" volt - és ott volt köztünk..., bennünk Isten... ... és kiáradt az áldása... sokakból... és csak rá kellett nézni az ifjú párra... belőlük aztán, igazán áradt..

Egy - Martin Buber-i - történet szerint egy haszid mestert egyszer megkérdezett tanítványa: Hol lakik Isten?  A mester csak ennyit válaszolt neki: Isten ott van, ahol beengedik...

"Beengedtük" Öt! (csak a rabbit nem tudtuk.)

*  2 héttel később meglett a rabbiáldás!! (részben...)

Címkék

Komment

Eddig 2 komment érkezett

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.