"ha nem tudsz mást..."(?) // utóiratok

Petőfi még lebeszélte a XIX. századi költőtársakat az írásról, fenti esetben,...

de most úgy tűnik, a XXI. százdban a blogírók egyre több helyről kapnak bíztatás épp erre...

Az "írás mint terápia"- rég ismert lelki gyógymód (s mint tudjuk, a testi bajok oka is ott keresendő), de pl. egy pszichoanalitikus kezelésben is az a lényeg, hogy elmondod, - azt csak híve, hogy valaki meg is hallgat, - "ami a szívedet nyomja". A pszichoanalitikus lehet, hogy rád se bajszol, hiszen - filmekben látom, lehet, hogy csak karikatúra, de - oly gépiesen szólal meg - s talán először- páciense monológjának elkezdése óta, hogy letelt az óra, majd egy hét múlva folytatjuk (gondolom busás áron)...

Az mindenképp jó, ha az ember megfogalmaz, de hogy a nyilvánosság elé mit viszünk -meggondolandó. (a pszichoanalitikust - akár odafigyel akár nem - mégis csak köti valami orvosi titoktartási fogadalom) A blogtér nyilvánossága csalóka. Látszólag nem is érzékeled. Legfeljebb utólag, miután megírtad a bejegyzésed, egy-egy visszhangzó kommentből. De az olvasóid többsége nem kommentel. Valamiért viszont olvas. Feltehetően írsz valami olyat, ami őt is foglalkoztatja, megérinti.

Sokszor töprengek azon, ezt még megírjam-e, azt már nem-e... Hol a határ?

Ha használni tudsz vele, írd meg! De ha csak köröznél vele, magad körül, minek?!

mégiscsak Petőfi... ma is... átfordítva, a XXI. századba, a blogok világába is akár : legyen szüksége rád a világnak, úgy írj, akkor írj, azt írd...

az ünnepi könyvhéten csak egy könyvet vettem meg végül is, de alapvetőt: Hankiss Elemér Ikarosz bukását - Emberi kalandjának immár 3. részét, ami külön is érvényes: Lét és Sors kérdéseiről az európai civilizációban, még csak belenéztem, de épp itt nyílt ki először:

a memoáríró (...) újragondolva az ember életét, az élettörténet esetleges, ide-oda zötykölődő eseményei valamiféle rendbe állhatnak össze , kirajzolódhat egy emberi Sors íve.

(valamiféle ilyesmit csinálok vagy szeretnék csinálni a retro blogomban, - sőt az agykontroll szerint, ultra tanfolyamon megbeszéltük, az ember akár át is írhatja a múltját, megváltoztathatja - a tudati hozzáállása révén, s így, a jövőben már más lehetőségeket tud megélni, más, jobb irányba is haladhat tovább).

a napi bejegyzéseknek is az lehetne a célja, mint egy önmeditációnak, hogy a nap summázatát, esszenciáját adja, azt emelve ki belőle, ami több mint esetlegesség, vagy azon belül, azon túl, valami lényeg felé mutat, életből a Létre, a Sorsra.

Épp az előbb a könyvtárban a mai Nők lapja akadt a kezembe, s abban épp egy Hankiss interjú, ahol elhangzik az Ikaros könyvre utalás is, a borító Brueghel festményét felidézve, majd ennek tanulságával:

Már-már idilli tájon békésen szánt a szántóvető, halászik a halász, legelteti nyáját a juhász, vitorláikat bontják a hajók.És senki e veszi észre, senki se figyel föl arra, hogy ebben a békés hétköznapi pillanatban valaki a magasból, szárnyaszegetten, belezuhan a tengerbe, már csak a lába kalimpál ki a vízből. (17.o)

"Éljük mindennapi életünket, tesszük a dolgunkat, tereljük örömeinket és gondjainkat, s közben talán nem vesszük észre azt, ami igazán fontos az életben. Pl. egy emberi sors gyönyörű ívét.

S nem gondolunk arra, hogy életünk esetleges élményeinek sorát nekünk is sorssá kellene alakítanunk: sorssá, ami elindul valahova s eljut valahová. Aminek van jelentése, tartalma, fontossága."

Azt hiszem az elkövetkezendő napokban ezt fogom olvasni inkább, mint blogokat...

s talán utána majd jobb bejegyzéseket is írok magam is, meg főleg jobb, minőségibb életet (Létet) élek,- de először is meg kéne keresnem Ikarust azon a Brueghel képen, mert szégyenszemre még azt se tudtam felfedezni ezideig!

Már látom, persze, ott jobb oldalon, s csak a tengerből kikalimpáló lábat. De mintha Brueghel is bagatellizálná, deheroizálná!, szándékosan nem középpontba helyezi a zuhanást, ez már az eltűnés előtti pillanat, az észrevétlenségé, a főalak (ő az igazi hős?!) háttal neki: szánt, mintha épp azt mondaná, hogy a mindennapok a fontosabbak! Mint az -eleve reménytelen, bukásra ítélt - Ég felé törés, a Napot ne akard megközelíteni, megolvasztja szárnyaid ("A Napra vágyó Napba nem tekint" mégiscsak? Vörösmarty elvetett -álmodozás ellen írt -koncepciója kap igazolást itt? ) ...Bonyolultabb kérdés ez az egész - mint gondoltam... (Annál inkább érdekel a könyv!)

Címkék

Komment

Eddig 34 komment érkezett

1. mila4651 (Válasz erre):
2008. 06. 12. 15:45
Jó, ne olvass blogot, de írj, mert neked érdemes. Van mondanivalód, a blogjaidból nagyon sokat lehet tanulni. Én minden írásod kíváncsian várom és eddig még nem csalódtam. :)
Engem most nagyon érint ez a bejegyzésed. Jó ideje ingadozom a befejezni és folytatni között. A verses blogot mindenképp folytatom, de a csalamádéba legfeljebb képeket teszek eztán, és még ez sem biztos. Meghagyom, nem törlöm, mert hátha..., de nem érzem, hogy írnom kéne. Amit írnék, azt az általad is említett okok miatt nem írom, mást meg minek? A versek mindent elmondanak, nekem az elég. Talán furcsa, de tényleg így van.
2. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 12. 16:06
Ja, ne! csak már lelkifurdalásom van, hogy kevesebbet olvasok! mint kellene - már van egy csomó restanciám...

Semmiképp se akartam, hogy ez (lebeszélés) legyen a sugallmazása a bejegyzésnek!Közben a Brueghel kép értelmezésével át is értékeltem kissé a dolgokat. Azt azóta irtam oda, a kép alá, hogy kommenteltél! (A kép épp a mindennapok apoteozisának tűnik!)

Önkritikus akartam lenni! Nem kritikus!
De én mindig "az érzem, hogy írnom kellene", csak ezért írok (s gyakrabban érzem, mint amennyit írok, már így születhettem szinte... csak mindig elégedetlen voltam-vagyok magammal!) És ezért is jólesik és köszönöm , amit írsz... De nehogy te ne írj!
3. Varsányi Martina (Válasz erre):
2008. 06. 12. 16:13
@aliz2: csak a pszichoanalítikus részhez - szerintem, ha az ember következetes, akkor megoldható az anonim blogírás.
Ha megoldja, akkor kevésbé kell aggódnia amiatt, hogy mit írhat le és mit nem - hacsak nem annyira egyedi a problémája, hogy akár véletlenül is fel lehet ismerni.
Ha mégse meri, még mindig marad a jó öreg papír alapú napló.

"A papír türelmes."
4. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 12. 16:25
hát ez az! napló! magunknak. dugdossuk! aztán 50 év múlva blogot csinálunk belőle :) (önirónia akar lenni!:))
5. mila4651 (Válasz erre):
2008. 06. 12. 16:38
Aliz, nem miattad! :) Ahogy írtam is, már legalább 3 hónapja, vagy több is talán, hogy ez a gondolat befészkelte magát a fejembe. Dehogy legyen lelkifurdalásod! :)
Érdekes, elemezni való kép... Gondolom a könyv is érdekes lesz, Hankissra érdemes figyelni.
6. mila4651 (Válasz erre):
2008. 06. 12. 16:40
Ez jó! Épp tegnap olvastam a naplós blogodban erről a témáról! :)))
7. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 12. 16:43
xsolutions: de végeredményben nem a "titoktalanítás" az én problémám! ráadásul épp az "anonimitás" - ez a nicknév- kicsit zavar is. (saját fotó avatárral mérséklem)

a lényeg: szerintem csak azt van értelme nyilvánosságnak -, egyáltalán megírni - mert különben gondolhatnám is magamban..., ami HASZNOS! azaz ami nem CSAK rólam szól, nem csak "saját fájdalom (öröm)". Vagy ha igen, legalább úgy, ahogy Kosztolányi mondja:

"Mit eldalolok, az a bánat
könnyekbe borít nem egy orcát,"

de hát ehhez -általában - költőnek kell lenni...
(itt részben igazat is adok mila4651-nek!)
8. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 12. 17:01
mila4651
kicsit megnyugodtam, de a gyönyörű fényképeid annál inkább csináld! - s kommentálva esetleg...
9. stali (Válasz erre):
2008. 06. 12. 17:46
Jövök egy kis bölcselkedéssel. Minél tovább írom a magamét és olvasom másokét, annál biztosabban látom, hogy nagyon is sok a hasonló életút, hogy néhol kísértetiesen azonosak a problémák, s ha a máséból nem tanulsz, marad a sajátod. Mint egyedi, megoldhatatlan, hiszen neked nehéz. Amilyen, ugye, a másiké nem lehet, az csakis könnyebb lehet, megoldható, elenyésző.
Valaki feltette a kérdést, ki miért írja a blogját, de hála korosodó elmémnek, nem tudom, ki volt, bár oda még összeszedtem némi gondolatot. Sőt. Már azt sem tudom, mit írtam indoklásként, mert van annak több oka is, ha mindet leírnám, nem komment lett volna.
Ez is szép hosszú lett, bocsáss meg, ali2!
10. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 12. 17:59
stali, örültem! van még hely! vagy írj te is külön bekjegyzést is, erről! (Hankiss után esetleg mellett elolvasom azt is:)
valahova én is valami hasonlót kommenteltem egyszer,blog mellékhasznáról,valami ilyesmit, hogy "más kárán/örömén tanulni"?
11. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 12. 19:11
6.mila4651! tényleg, pontosan! a "ceruzás" bejegyzés(?!) most már duplán (vagy triplán?) ciki...
12. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 12. 19:14
stali! még eszembe jutott, hogy ismétlődések a saját életekben (is) elő szoktak fordulni - azt hiszem, soha, semmiből nem tanulunk... lehet, hogy Hankiss is ezért beszél "emberi KALAND"ról? (vagy ennek ellenére?)
13. stali (Válasz erre):
2008. 06. 13. 5:34
... és amikor juszt se tanulunk, elnevezzük karmának...
14. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 13. 8:41
:) vagy inkább :(
15. Tyria (Válasz erre):
2008. 06. 13. 12:54
Sokan morfondíroztak már erről. Holnap a blogomban én is kifejtem a véleményemet.
16. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 13. 13:41
OK! :)
17. Csefimi (Válasz erre):
2008. 06. 13. 16:17
Van fájdalom, mi leírhatatlan, ha próbálkozol, neki futsz újra, s újra!!!!!!!!!!! Beleragadsz, mint a Méh az utolsó csepp mézbe... a csaliba...
18. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 14. 10:50
"Nem érez az, ki érez mondhatót" avagy blogolhatót?!
19. Csefimi (Válasz erre):
2008. 06. 14. 17:33
Gyermekem szülőháza (az otthonunk) veszett kárba, mert lépreszaladt a Papája. Az FVM nem hibázhat, a hatalom bátor pásztor! Nem számít 6-7 ezer méhész (gyidó magyar) kirekesztve vagyonát éli fel! Miért is?! Az elevenen elégő, ki érez mondhatót! Jajj a jogfosztottnak...
20. évi (Válasz erre):
2008. 06. 14. 23:28
Az írás valóban nagyon jó terápia, de én is azt veszem észre,mióta blogolok, jóval kevesebbet olvasok és ez nem jó...
21. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 14. 23:31
mert hogy a jó könyv (az igazi irodalom)olvasása is az (is) lenne - a maga katartikus hatásával, igaz?!
22. Csefimi (Válasz erre):
2008. 06. 15. 18:25
Felgyorsult világunkban a blog szinte nélkülözhetetlen, sajnos semmi nincs a helyén, de vélhetően ez átmeneti állapot. Remélem! Ennyi áldozat nem lehet hiábavaló...
23. évi (Válasz erre):
2008. 06. 15. 23:30
Igen Aliz,pontosan.Hasonló érzést jelent egy jó könyv olvasása,mint amikor írok valamit, ami csak úgy jön és visz magával:)
24. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 16. 9:57
A te írásaid olvasni is -általában - katartikus élményt jelentenek! :)
El is tudnám képzelni "igazi" könyvben!
25. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 16. 20:05
bocs, Petőfi Sándor,...csak eszembe jutott, hogy így kellett volna tán idézni: "ha nem tudsz mást mint ELBLOGOLNI..." (?)
26. évi (Válasz erre):
2008. 06. 17. 23:24
Egy igazi könyvben?Aranyos vagy, én nehezen:)

Jaj, nagyon szép könyvet olvasok, te már biztos túl vagy rajta, de ha nem ,akkor vedd meg: Vágy és vezeklés.
A film is nagyon szép volt...
www.origo.hu/brit-het/irodalom/20080306-ian-mcewan-atonement-vagy-es-vezekles.html
27. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 18. 0:42
azt is (ugyanúgy) olvassák!

A Vágy és Vezeklést csak filmen láttam, de nagyon-nagyon tetszett, és fel is merült bennem, hogy okvetlen elolvasom a regényt, különösen a befejezés összetettsége miatt (azt már el is olvastam amúgy)
Egyébként írtam róla korábban blogbejegyzést is:

lineas.freeblog.hu/archives/2008/01/31/
28. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 18. 0:45
de most látom, olvashattad is, mert kommnetelted annak idején :)
a filmet is láttad?!
29. évi (Válasz erre):
2008. 06. 19. 9:59
Láttam bizony, nagyon jól vissza adja a könyvet,de a befejezés a könyvben jobb lett.
Feltétlenül olvasd el, nagyon szép könyv!
30. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 19. 19:01
azt hiszem a fordítása nem sikerült olyan jól! (mint az eredeti)
31. évi (Válasz erre):
2008. 06. 19. 23:57
Nem tudom...Mirko az eredetit olvasta, azért vette meg nekem.
Azt mondta,az gyönyörű:)

De a magyar nyelvű is csodás:)
32. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 20. 0:37
Updike is hasonlót mondott! De ő is az eredetit olvasta :)
33. aliz2. (Válasz erre):
2008. 06. 20. 0:38
Lányom Tandori féle fordításban beszélt a novelláiról, azok (is?) nagyon jók!
34. évi (Válasz erre):
2008. 06. 21. 17:26
Ezt nem Tandori fordította, de szép a fordítás:)

Azt mondja Mirko, az a jó ebben az íróban,hogy minden könyve teljesen más,mint amikor valaki lezár egy projektet és egy teljesen újat kezd.
Most elhatároztam, én is keresek tőle másik regényt.

A másik író,akit nagyon ajánlott, Kazuro Ishigoru, tudod, ő írta pl. A napok romjait.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.